Számos értékes kiadvány jelent már meg hazánkban a szarvasgombákról, melyek széleskörű ismereteket nyújtanak. Ízelítőleg néhány alapvető gondolat.
A szarvasgombák szimbiózisban élnek növényekkel. Fák, cserjék gyökereivel mikorrhizát képeznek. Termőtestük általában a talaj felső 20 cm-es rétegében alakul ki. Az ehető gombák közül a szarvasgombák lenyűgöző illatukkal és különleges ízükkel messze kimagaslanak. Ennek köszönhetően már a bibliai időkben is a fennkölt lakomák ékkövének számítottak. Egyedi illatukat az állatok is jól felismerik. Régen disznóval, manapság kutyával keresik.
A szarvasgombák Magyarországon igen elterjedtek. Európában számottevő mennyiségben egyedül hazánkban található meg az egyetlen édes ízű szarvasgomba (homoki szarvasgomba - Mattirolomyces terfezidoides). A szarvasgombák gyűjtésének és fogyasztásának évszázadokra visszanyúló tradíciói vannak. Első írásos emlékeink a 16. századból maradtak fenn. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején virágzott a szarvasgomba, régibb nevén a trifla kereskedelme. A nagy gombakutató, Hollós László 1911-ben megjelent könyvében a hazai termesztés beindítását szorgalmazta. Sajnálatos módon a komoly hagyományok a feledés homályába merültek a két világháború és az azt követő időszak alatt.
Gasztronómiai felhasználása igen széleskörű: előételtől kezdve, a főfogáson át, a desszertekig bezárólag igazi ínyenc étkeket varázsolhatunk velük. Amire mindenképpen oda kell figyelni, hogy csak teljesen érett és lehetőleg friss szarvasgombát vásároljunk, mert csak az ilyen termőtestek hozzák a tőlük elvárt illatot, aromát. A szarvasgombák zamatát különösen a tejszínes, olajos, zsíros ételek adják vissza, melyek ízesítésénél az erős, tolakodó (pl. csípős paprika, fokhagyma) fűszerek használata kerülendő. Fontos, hogy a hőkezelés hatására az aromaanyagok lebomlanak, ezért a triflát általában az elkészült ételre, tálaláskor reszeljük rá.
